04/07/2026
A futball mindig is kemény sport volt. A test-test elleni párharcok, az elszánt becsúszások, a nagy iram és a hatalmas tét hozzátartoznak egy világbajnokság hangulatához.
De a most zajló Labdarúgó Világbajnokságon egyre többször érzem azt, hogy bizonyos jeleneteknél már nem egyszerű küzdelemről, hanem szinte harcról beszélhetünk.
Durva belemenések, elkésett becsúszások, könyöklések, ütközések, fejsérülések… és közben sokszor ott a kérdés: meddig fér bele mindez a sportba?
A győzni akarás tiszteletre méltó.
Az ellenfél testi épségének veszélyeztetése viszont nem lehet része a játéknak.
A futball szépsége nem abban van, hogy ki tud nagyobbat odalépni, hanem abban, hogy ki tud jobban gondolkodni, gyorsabban dönteni, pontosabban passzolni, bátrabban támadni és sportszerűen küzdeni.
A keménység és a durvaság között óriási különbség van.
A küzdelem nem ugyanaz, mint a harc.
Remélem, hogy a játékvezetők, a VAR és a sport vezetői is egyre határozottabban védik majd a játékosokat, különösen a fejsérülések esetén. Mert a futball akkor marad igazán szép, ha a győzelem mellett az emberi egészség és a sportszerűség is érték marad.
Ti hogy látjátok? Tényleg keményebb lett a játék, vagy csak mi nézők vagyunk érzékenyebbek ezekre a jelenetekre?
