23/04/2026
Nem azért hibáztatsz másokat, mert rossz ember vagy
Hanem mert az elméd először a saját önképedet védi
A legtöbb ember azt hiszi, hogy a hibáztatás egyszerűen jellemhiba.
Pedig sokszor nem erről van szó.
Nem azért nézel elsőre kifelé, mert rosszindulatú vagy.
Hanem mert emberként ösztönösen védeni kezded azt a képet, amit magadról őrzöl.
Ez munkahelyen naponta történik.
Nem lett kész a projekt. Szétesett a meeting. Megcsúszott a határidő. Gyenge lett az eredmény.
És szinte azonnal elindul a belső magyarázat:
„Nem rajtam múlt.” „Nem kaptam elég információt.” „A másik csapat későn szólt.” „Ez eleve rosszul volt előkészítve.”
Néha ez igaz.
De sokszor nem a valóság beszél belőlünk elsőre, hanem az önvédelem.
Ez az a pont, amit sokan nem vesznek észre.
Amíg ugyanis csak azt nézed, ki a hibás, addig nem azt nézed, mi romlott el a működésben.
És a kettő nagyon nem ugyanaz.
Az emberek a saját hibáikat könnyen magyarázzák helyzettel, mások hibáit pedig személyiséggel.
Ha én hibázom, annak oka van. ha te hibázol, akkor veled van gond.
Én túlterhelt voltam. Te figyelmetlen voltál. Én nem kaptam elég kapaszkodót. Te nem voltál elég alapos.
Ez a működés rövid távon védi az önbecsülést.
Csakhogy közben gyengíti a tanulást.
Mert ha minden külső ok, akkor nincs mit újragondolni. Ha nincs mit újragondolni, semmi nem fog változni.
És ha semmi nem változik, ugyanaz a hiba újra meg fog történni.
A legnagyobb probléma nem az, hogy az emberek néha másokat hibáztatnak. Hanem az, hogy közben elveszítik a kapcsolatot a saját befolyási körükkel.
Pedig a haladás mindig ott kezdődik.
A legjobb kérdés az - én hol tudtam volna tisztábban működni? hol kellett volna hamarabb jelezni? és ehhez hasonló önreflexiós kérdések.
Ez nem önostorozás, ez felelősség. És a kettőt sokan összekeverik.
Az önostorozás így hangzik:
„Már megint velem van a baj.”
A működési felelősség így hangzik:
„Legközelebb hamarabb tisztázok.”
„Nem várok az utolsó napig a jelzéssel.”
„Leírom, hol akadt el a folyamat.”
„Nem feltételezek, hanem visszakérdezek.”
Ezért nem az a cél, hogy soha ne hibáztass másokat.
Hanem az, hogy ne ragadj ott. Mert a hibáztatás ritkán visz előre.
A pontosabb kérdés inkább ez:
mi történt valójában? mi volt ebben külső tényező? és melyik rész az, amin én tudok változtatni?
A munkahelyi érettség nem ott látszik, hogy valaki soha nem védi magát.
Hanem ott, hogy egy ponton már nem a védekezés érdekli, hanem a jobb működés.
Mert a saját önkép megvédése adhat egy gyors megkönnyebbülést.
A jobb működés viszont valódi előrelépést ad.
